A karantén a koronavírus alatt (összegzés)

A karantén a koronavírus alatt

Kedves Anikó néni!

A karantén a koronavírus alatt (összegzés)

Ez év márciúsától, a TV-ből mindenhonnan a koronavírussal kapcsolatos hírek jöttek. Az lett a vége, hogy bezárták az iskolánkat, nincs tanítás, nem mehetek közösségbe. Sajnos, csak otthon lehetek, szüleim nem engednek sehova.

Küzdelem a koronavírussal
Küzdelem a koronavírussal
(saját készítés)

A 4/A-ban a tanítás online folytatódott, Anikó néni megküldte a leckéket, én elkészítettem, majd visszaküldtem. Nekem ez kevésnek tűnt, én látni szerettem volna az osztályt és a tanító nénit is. Háromhét után ez meg is valósult, minden csütörtökön a Microsoft Teamssel összekapcsolódott az osztály. Ami nagyon jó volt, mert így mindenkiről megtudtunk valamit. A legjobb volt Anikó nénit látni, mert nagyon hiányzott. Nagyon jó volt az, hogy Anikó néni megengedte, hogy zongorázzak az osztálynak. Voltak, akik nem tudták, hogy zongorázni tanulok azok nagyon meglepődtek. A zongorázás nagy öröm nekem!

Miért blogolok

Anikó néni megkért bennünket, az osztályt, hogy minden héten írjuk meg, hogy mi történt velünk. Csináljuk meg naplószerűen. Nekem van saját weboldalam, ahol blogolok, ezért úgy döntöttem, hogy oda írom meg leveleimet Anikó néninek. Ezt a cikket is felteszem, mint egy összegzést az oldalamra.

Reggeli után, mindig olvastam leveleimet, és Anikó néni levelét is. Önállóan megoldom a feladatokat, kitöltöttem a formokat és visszaküldtem. Előtte édesapám a matekot, édesanyám a magyart és a környezetet átnézte. Ha valami nem ment, jól azt elmagyarázták. A környezetet átolvasom többször, és édesanyám kikérdezte. Matekból átnézem a minta feladatokat is. Ha rajzolni kellett, vagy technikai feladatok voltak, azokat is elkészítettem. Amit hiányoltam, hogy angol óra alig volt.

Néhány osztálytársammal viberen tartjuk a kapcsolatot. Az elején néha játszottunk egy-egy fortneitot. Most már a karantén végére inkább alkottam, informatikát, programozást tanultam. Egyik barátommal csináltunk egy minecraft szervert. Nagyon jól sikerült, még most is dolgozunk vele. Nagyon jó volt a programozói tudásom, és hogy ismerem a photoshopot is, mert nem jelentett gondot leprogramozni, elkészíteni a pályákat. Mind többen jönnek fel a pályákra, meg meghívom azokat, akik szeretik ezt a játékot. Egyik nap Ákos is feljött a szerverre és nagyon tetszett neki.

Magánoktatás

Megszerveztük az online Angol magán oktatásomat, heti kétszer skyp-on csináljuk. De azért ez nem az igazi.

Zongoratanulásom is elakadt a karantén miatt, mert zongora nélkül azt nem lehet tanulni. Szerencsémre megoldódott édesanyám barátnőjének, a kislányának már nem volt szükséges a zongorája. Így olcsón hozzájutottunk. Renáta néni meg vállalta, hogy online megtartja az órákat. Így sikerült is előre haladnom. A blogomra tettem fel videókat ahol zongorázok, meg az osztálynak kétszer is játszottam.

Hétfő délutánonként informatikaoktatásom volt, a Neumann gimnazistákkal online. Öten voltunk egy csoportban, meg a tanár, aki jó fej. A többi fiú 14-18év közötti. Az oktatás discordon online élőben folyt, mindenki mindenkit látott, középen a tanár. Tudunk egymással beszélni vagy chatelni. A munkát unity program felületen végeztük, és játékfejlesztés programozást tanultunk. Sikerült is egy játékot önállóan kifejleszteni, mely jól sikerült. A tanárom és a többiek is azt mondták, hogy jó lett. Május elején  befejeztük a Neumann gimnáziumban a játékfejlesztő kurzust. A szüleinket is meghívták az online discord bemutatóra. Nagyon jól sikerült a bemutató, jól működött a játékom.

Itthon minden nap 1 óra 30 percet edzettem, az edzőm megküldte az edzés terveket és én végig csináltam. A házunk alsó részén berendeztünk egy edzőtermet. Van ott bicikli, futópad, ellipszis tréner, a falon tv, hogy ne unatkozzak. Sőt a szüleim is lejárnak velem, ők is edzenek.

Felvettek

Egyik nap megtudtam, hogy felvettek a Szilágyi Erzsébet 8 osztályos gimnáziumába. Már nagyon izgatott voltam, nagyon vártam, hogy hova sikerül, de most már boldog vagyok! Így a 4/a-tól, szeptembertől elbúcsúzom. Nem felejtem el azt a sok jót, amit kaptam, főleg Anikó nénitől.  Ami meg rossz volt az idővel megszépül.

A kutyámmal és apukámmal nagyokat sétáltunk a kertünk melletti erdőben. Nem mentünk sehova, csak édesanyám ment el bevásárolni és dolgozni. Azért néhány könyvet is kiolvastam. Esténként jó kis párnacsatákat vívtunk édesapámmal.

Az elején nem, de később már éreztem, hogy mennyire hiányzik az iskola. Mennyire jó volt ott lenni, tanulni. A húsvét is úgy telt el, hogy nem mentünk sehova, mihozzánk se jött senki, és ezt nehezen viseltem.

Eljött a Május 1. mintha nem is lett volna ünnep, hanem csak egy hétköznap. Minden évben elmentünk szabadtéri rendezvényekre és kipróbáltam mindent, csúszdát, céllövészetet, ringlist, szóval mindent, és együtt volt a család. Jól éreztük magunkat. Ez most nagyon hiányzott. A gyermeknap sem olyan volt, mint régen. Kaptam ajándékokat, de nem tudtunk elmenni sehova.

A karantén vége

Nagyon jó, hogy jött egy kis könnyítés, hogy az edzőtermek kinyithattak. Nagyon vártam, hogy lássam az edzőtársaimat, mert egy kis életet hoznak majd napjaimba. Mióta a crossfitt edzéseim elkezdődtek, minden nap megyek, egy csoportban nyolcan tízen vagyunk. Nagyon oda kell figyelnünk előtte, majd utána kézmosás. Nem érintkezhetünk egymással, megfelelő távolságot tartunk, és nincsenek páros gyakorlatok. Saját törülközőnkön fekszünk és edzünk.
Jó volt látni mindenkit és nagyon örültünk, hogy jöhettünk edzeni, sokat beszélgettünk.

Ahogy vége lett a karanténnak már egy hete, visszaállítottuk a régi jól bevált angol és zongoratanulást is. Sajnálom, hogy az iskolába maradt a távoktatás, jobb lett volna bemenni. De azért bizonyítványosztáson találkozunk, ahol eltudok, majd köszönni mindenkitől.

Aztán jön a nyár, megyünk nyaralni. Már előre nézek, várom az új kihívásokat. Sikerült megnyerni egy python programozó ösztöndíjat. Most ez éltet, és várom a szeptembert.

Ahogy hallottam a hírekben nálunk nem sokan betegedtek meg a korona vírustól. Ilyenben még a szüleim sem vettek részt, de alkalmazkodtunk hozzá. Remélem, hogy soha többé nem lesz ilyen.
Annak örülök, hogy minden héten leírtam, hogy mi történt velem. Majd később jó lesz újra olvasni, ahogy Anikó néni mindig mondta. Még a gyerekeim is olvashatják soraimat.

Ölelem,
ifj. Mészáros Ferenc

Vélemény, hozzászólás?