Sport

Sport: Nálunk a judo családi tradíció, a nővérem a Budapesti Spartakus judosaként, járta a világot 18 éves koráig. Édesapám a judo szövetség elnökségi tagja volt ez időben. Nem is volt kérdés, hogy judozni fogok.

Szerencsénk volt, mert a Pagony óvodában ahova jártam, az alagsorban volt judo oktatás, melyet Tamás bácsi tanított. Így négy évesen tettem meg az első lépéseket a tatamin.
Két év után, mikor már iskolás lettem a XI. ker. Csiki hegyek utcai Vasas judo clubba mentem át a jobb fejlődés reményében. A dojo akkor épült, gyönyörű volt, csak a szakmai munka volt gyenge.

Úszni tudni kell! Elkezdtem úszni tanulni, édesapámtól mindig azt hallottam, egy gyereknek tudni kell úszni. Mikor kicsi voltam utáltam a vizet, egy hajmosás is óriási küzdelem volt Megismertem János bácsit az első edzőmet, azóta minden megváltozott, imádom a vizet. Édesapám a Kőérberki uszodába vitt át, ahol jól haladtam, Imi bá volt az edzőm. Négy évig jártam oda, mondhatom jól megtanultam, úszni. Nyaranként egy-egy intenzív hétre is elmegyek, mert jót tesz, a sérült térdemnek. De erről később írok, hogy mi történt a sarkammal.

Újj edzőre találtam

A nővérem edzője Sanyi bá a Szegedi úti Toto sport clubba volt edző. Egy igazi versenyistállót vezetett. Az ottani sportolók, ha elmentek egy versenyre, dobogósan jöttek haza. Ide vitt át az édesapám, heti háromszor. Később már keretedzésre is kellett mennem.

Gyorsan beilleszkedtem, a riválisok próbáltak piszkálni, de nem voltam partner nekik, mert a súlyom magasabb volt, mint az övék.

Az egyik keretedzésen egy jóval, 15 kilóval, nehezebb lánnyal kerültem össze, nem akartam kikapni egy lánytól, ezért nagyon beleálltam. A vége az lett, hogy édesapám az ölébe hozott le a tatamiról, én meg ordítottam. Achilles szalaghúzódásom lett, a szalaghüvely a nagy erőlködésbe összetorlódott. Szüleim 4-5 orvoshoz elszaladtak velem, vagy a tíz hónap alatt gyógyultam meg.

Az edzéseken erősítéseket csináltam, 20 kötél, 20-30 húzódzkodás, szóval 2 órán át gyötörtem magamat. Ősszel újra kezdtem az judo edzést is. Jött az első komoly megmérettetés a Máriahalmi országos Magyar Bajnokság. Jól sikerül, harmadik lettem. Boldog voltam, az edzőm is megdicsért, nem várt tőlem ilyen jó eredményt.

Sajnos visszajött

Újra edzés, aztán egy suliba egy rossz lépés, és újra visszajött a sarokfájás. Újabb tíz hónap alatt gyógyultam meg. Ez alatt újra csak erősítenem lehetett. A keret orvos úgy vélte, hogy ne kísérletezzünk, mert ha krónikus lesz a betegségem, akkor mindig visszatérhet, és akkor mit csinálunk. A verseny engedélyem közbe lejárt és már nem írta alá. Sajnos a judot ez miatt abba kellett hagynom..

Crossfitt

A végén már heti 10 órás edzéssel nagyon hozzászoktam a sportoláshoz, és keresnem kellett egy erőnléti sportot, de olyant, hogy a lábamat ne terheljem nagyon. Sikerült a crossfittben megtalálnom, minden hétköznap egy órát járok edzeni. Budaörsön a Gáborhoz járok edzeni, aki egymásután kétszer is Ninja Warriorsban második volt. Tehát jó kezekbe kerültem. Érzem magamon, hogy jó erőben vagyok. Nagyon szeretem csinálni. Egyedül én vagyok gyermek a felnőttek között, nagyon elismerik szorgalmamat. Azért még otthon is megy minden hétköznap 10 kötélmászás egy kicsi bicikli, futópad és ellipszis trénerezés. Sajnos néha érzem a sarkamban a fájdalmat, akkor visszaveszek a lábmunkán. Most már belátom, hogy az orvosnak igaza volt.

Az már biztos, hogy versenyszerűen nem fogok sportolni, nem leszek olimpikon, de egészséges, erős ember leszek. A sportot soha nem fogom abba hagyni.

Sport: